Üdv, Kedves Olvasónk :) Életed Napos Oldalán
A nap, amikor rádöbbent, hogy az élete nem olyan, mint amilyennek szeretné, egy sima, átlagos kedd volt. A reggeli napfény átszűrődött a függöny résein és aranyló csíkokat rajzolt a nappali padlójára. A rádióban egy kellemes dallam szólt, de nem figyelt rá. Elmerült a gondolataiban, melyek egyre csak köröztek a fejében: „Miért érzem magam ennyire rosszul?”
Nem volt könnyű megválaszolni ezt a kérdést. Mindene megvolt, amit csak kívánhatott: egy szerető család, stabil munkahely, barátok. Aztán rádöbbent, hogy az élet nemcsak a birtokolt dolgok összessége. Az érzései, a belső béke és öröm forrása valahol máshol keresendő.
Azt vette észre, hogy vannak napok, amikor minden tökéletesen rendben van, máskor pedig mintha minden összeomlana. Mitől függ ez a hullámzás? Visszaemlékezett azokra az alkalmakra, amikor igazán nyomorúságosan érezte magát. Egy mintázat rajzolódott ki gondolataiban, egy ismétlődő jelsorozat, ami az életének ezen szakaszait összekötötte.
Rá kellett jönnie, hogy az életében jelen lévő emberek nagy hatással vannak a hangulatára. Vannak, akik energiát adnak, akiknek a társaságában felpezsdül, mások viszont, mintha elszívnák az energiáját, akik mellett kimerültnek és kiüresedettnek érzi magát. Ezek az emberek, akiket mostanáig barátoknak, kollégáknak, sőt, akár családtagoknak gondolt, valójában olyanok, mint az energiavámpírok: elveszik a lendületét, a jókedvét.
Ez a felismerés egy új fejezet kezdetét jelentette az életében. Elkezdett tudatosabban odafigyelni arra, kikkel tölti az idejét, és milyen hatást gyakorolnak rá. Megértette, hogy a körülötte lévő embereknek óriási befolyásuk van arra, hogy ő milyennek látja a világot, és mennyire érzi jól magát a saját bőrében.
Az első példa a baráti köréből került elő. Egy régi iskolatársnő, aki mindig is a „legjobb barátja” volt, azonban gyakran észrevétlenül kritizálta, apró megjegyzésekkel, amelyeket viccnek álcázott. „Jaj, te mindig is olyan naiv voltál”, vagy „Neked tényleg nincs stílusod” – mondta nevetve. Sokáig nem vette észre, hogy ezek a megjegyzések valójában milyen mély nyomot hagynak benne. A találkozások után mindig kételkedett magában és érezte, hogy valami nincs rendben.
A munkahelyén is talált egy hasonló személyt. A közvetlen felettese, aki soha nem hagyott ki egy alkalmat sem, hogy emlékeztesse a hibáira. Állandóan nyomás alatt tartotta, soha nem dicsérte meg a munkáját, ezért mindig úgy érezte, hogy többet és jobbat kell teljesítenie. Ennek eredményeként fokozatosan elveszítette a munkája iránti szenvedélyét és önbizalmát.
Végül, a családján belül is volt egy személy, akitől gyengének érezte magát: az édesanyja. Nagyon nehéz volt ezt beismernie, mert szerették egymást és jó kapcsolatot ápoltak. De az állandó aggodalma és túlzott védelmező magatartása gyakran nyomasztó volt számára. Ezért mindig félve és túlzottan bizonytalanul hozta meg döntéseit az önálló életében.
Az út, hogy megszabaduljon az életét gyengítő emberektől, nem volt könnyű, de nagyon fontos lépés volt az önállósodás és az önmegvalósítás felé vezető lépcsősoron.
Először a régi baráttal kezdte, akivel még az iskolapadban ismerkedett meg. Rájött, hogy ez a kapcsolat inkább múltbeli kötelékeken alapult, mintsem valódi, jelenlegi értéken. Nehéz volt, de úgy döntött, hogy fokozatosan leépíti ezt a kapcsolatot. Kevesebbet válaszolt az üzeneteire, ritkábban találkoztak és amikor mégis, határozottan, de kedvesen jelezte, ha a megjegyzései nem voltak megfelelőek. Ahogy távolodott ettől a baráttól, érezte, hogy terhek hullanak le róla és újra képes volt értékelni önmagát.
A munkahelyi helyzet kezelése nehezebb volt. Tudta, hogy nem hagyhatja ott azonnal a munkahelyét, ezért aktívan kezdte keresni a módját annak, hogyan csökkentheti a kapcsolatot a problémás felettesével. Több időt töltött olyan kollégákkal, akik inspirálóbb és pozitívabb munkakörnyezetet teremtettek, megpróbált más feladatokat és projekteket vállalni, amelyek távolabb vitték a stresszes helyzettől.
Ami az édesanyjával való kapcsolatát illeti, itt is finom és tiszteletteljes megközelítést választott. Többször is beszélgetett vele, ahol őszintén kifejezte érzéseit és szükségleteit. Elmagyarázta neki, hogy bár értékeli az aggodalmát, szüksége van a szabadságra és az önállóságra ahhoz, hogy saját döntéseket hozhasson. Az édesanyja eleinte nehezen fogadta el ezt a változást, de idővel megértette és a kapcsolatuk javulni kezdett.
Mindezek a változások időt és erőfeszítést igényeltek tőle, de végül megérte.
Ez a kapcsolati nagytakarítás nem csak a közérzetét javította, hanem az életminőségét is. Rájött, hogy nem kell mindenkihez közel állnia és nem kell mindenkinek tetszenie. Elég azokra az emberekre koncentrálni, akik valóban számítanak. Nem választhatjuk meg, kik lépnek be az életünkbe, de dönthetünk arról, kik maradhatnak benne. Ez a döntés nem mindig egyszerű, de az önismeret és az önbecsülés útja gyakran a kapcsolataink újraértékelésén át vezet.
Volt már olyan időszak az életedben, amikor úgy érezted, változtatnod kell a környezetedben lévő embereken?
Hogyan döntöd el, hogy ki érdemli meg, hogy helyet kapjon az életedben?
Gyűjts Sunny Money hűségpontokat a bejegyzésünk megosztásával!
Másold az alábbi saját linked pl. egy Facebook posztba, messenger üzenetbe vagy emailbe.
Küldd el az ismerőseidnek és élvezd, ahogy szaporodnak a pontjaid, amint ők is meglátogatják és csatlakoznak az oldalhoz!
