A bevezetőben említett „népvándorlás” alapját az adta, hogy hazánkban 1988 januárjában bevezették a világútlevelet. Ekkor már egy évtizede törvény szabályozta: minden magyar állampolgár joga, hogy útlevelet kapjon és külföldre utazzon. Az más kérdés, hogy a szocializmusban erre továbbra sem volt mindenkinek lehetősége.
Elindult a roham
1987-ben merült fel az ötlet, hogy teret adjanak a magyarok nem szocialista országba történő magáncélú utazási lehetőségének, 1988 januárjában pedig kimondták, hogy a magyar útlevél a világ összes országába többszöri beutazásra jogosít. Itt indult a roham.
Hogy ez mivel járt? Több millió útlevéligényléssel, majd kereskedelmi célú ausztriai túrákkal. A HVG adatai szerint ebben az évben 45 ezer, nagyrészt Gorenje márkájú hűtőszekrényt és fagyasztóládát hoztak át a határon, ezért kapta a Gorenje-turizmus nevet a jelenség. Az más kérdés, hogy lehetett volna Grundig-turizmus is, hiszen videomagnóból 210 ezret hoztak be.
– Más jellegű termékekért is megérte kimenni. Emlékszem, szinte minden autó tetején volt egy fagyasztó akkoriban a határon, de egy barátom az ínyencségeket szerette, ő tengeri halas konzervekből hozott be több százat. Amikor a határőrök kiszúrták, hogy nincs nála fagyasztó, külön megvizsgálták a kocsiját, annyira gyanús volt – emlékezett vissza egy hatvanas éveiben járó ismerősöm.
Veszélybe került az ország fizetőképessége
A már említett, 1988. november 7-i tetőzés idején a bucsui határátkelőtől tizenkét kilométer hosszan, egészen Szombathelyig állt a sor. Szintén a HVG jegyzi meg, hogy 1989. április 4-én a becslések szerint félmillió magyar ment elektronikai cuccokért a sógorokhoz. Állítólag annyi tőke áramlott ki ebben az időben hazánkból, hogy az az ország fizetőképességét veszélyeztette.
Tavaly újra aktuális lett a fenti történet: a felmerült luxusáfa, az elektronikai cikkek kilátásba helyezett 35 százalékos forgalmi adója előrevetített egy Gorenje-turizmus 2.0-t, de erre végül nem került sor.