A végzet, vagy kevésbé magasztos nevén a sors az események előre meghatározott menetét jelöli. Nem pontosan ugyanazt jelentik: a végzet a dolgok végkifejletére utal, míg a sors inkább egy erő, ami meghatározza az események menetét.
Könnyebb olykor mindenért a sorsot okolni
Mindkét fogalomra igaz, hogy megosztja a közvéleményt. Van, aki minden vele történő jót és rosszat a sorsnak tulajdonít, más azt vallja, hogy teljes mértékben irányítja az életét, így mindent magának köszönhet. Talán a legrosszabb hozzáállás egy köztes verzió: az, aki minden jót magának tulajdonít, de minden rosszért a sorsot okolja…
Néha biztosan könnyebb másra hagyni a döntéseket, majd azok miatt mást hibáztatni, mintsem felvállalni a nehézségeket. Kapcsolódik ez a téma a horoszkóphoz és az asztrológiához, amelyekről korábban már írtunk.
Hogy van-e hatása egy jóslatnak az életünkre, arra nincs egyértelmű válasz. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy van, és emögött nem kell magasztos erőket sejteni. Mert ha valakinek azt jósolják gyermekkorában, hogy kiváló apa lesz, ez a mondat megragadhat benne. A jóslatból kitűzött cél lesz, ez a cél a férfi végzetévé válhat, egy olyan végkifejletté, amelyre törekszik majd.
A szavak ereje
Ez az önbeteljesítő jóslat egyik meghatározása is. Olyankor használjuk a kifejezést, ha egy jövendölés valóra váltja önmagát a hatásain keresztül. Robert K. Merton szociológus maghatározása szerint „az önbeteljesítő jóslat egy kezdetben hamis állítás, amely változást idéz elő a viselkedésben, és ez változás az eredeti hamis állítást végül valóra váltja.”
A Pygmalion-effektus szintén ebbe a jelenségkörébe tartozik, és az elvárások valóságalakító hatását jelöli. Eszerint egy másik ember sokféle tényező által torzított megismerése alapján elvárásokat támasztunk, amelyek a sugallt információknak megfelelően valóban bekövetkező eseményekké válnak a partner viselkedésében.
Egy jóslat lehet üres, jelentés nélküli szavak kapcsolata, ám ezek a szavak képesek lehetnek befolyásolni egy ember mindennapjait is. Manipulálni lehet a hozzáállását negatív és pozitív irányban egyaránt, különösen akkor, ha az adott embernek nincs kialakult énképe, emiatt könnyen befolyásolható.
Éppen ezért nem mindegy, hogy azt mondjuk-e valakinek „úgysem tudod megcsinálni”, vagy azt, hogy „hiszek benned, menni fog”.