Túlzás nélkül állíthatjuk, a LEGO nem csak egy játék, hanem egyfajta életérzés, amely minden korosztály számára jelenthet valami különlegeset. Van, aki csak gyerekként kilépve a homokozóból, kaparintotta meg az első színes kockát, más viszont csak felnőve fedezte fel az építőelemek végtelen lehetőségeit. De vajon a LEGO pusztán időtöltés, vagy komoly elköteleződést kívánó szenvedély?
Első pillantásra a LEGO ártatlan műanyag darabkák halmaza csupán, amelyek otthon a padlón hevernek szanaszét, készen arra, hogy megtanítsanak minket az élet nagy igazságára: mezítláb egy LEGO-ra lépni olyan fájdalom, ami összehozza az emberiséget.
Ám, ahogy belemerülünk az építésbe, hamar rájövünk: itt többről van szó. A LEGO ugyanis képes megszállottságot kelteni az emberben. Itt nincsenek korhatárok, nincsenek szabályok, csak a fantázia éss a kockák száma szabhat korlátot. A kis műanyag építőkockák különféle formái és színei egyszerre kínálnak végtelen szabadságot és pontosan meghatározott kereteket – paradoxon, amely csak a LEGO világában létezik.
Egyesek számára a LEGO csak egy rövid futó kapcsolat, amit egy életen át őrzünk a szívünkben, de sosem térünk vissza hozzá. Másoknál ez a vonzalom azonban egy életre szóló elköteleződéssé érik. Ők azok, akik a hálószobájukat LEGO-birodalommá változtatják, és minden szabad percüket milliméteres pontossággal összerakott kastélyok és csillagrombolók építésére használják – mintegy bebizonyítva: a LEGO minden bizonnyal több, mint gyerekjáték.
[totalpoll id=”15293″]
A LEGO tehát egy olyan univerzum, ahol a kreativitás és a logika tökéletes harmóniában találkozik. Miközben a gyerekek finommotorikus készsége és térbeli tájékozódási képessége fejlődik, a felnőttek számára pedig életre szóló hobbi, sőt, művészeti forma és mentális kihívás. Legyen az gyerekjáték vagy komoly elköteleződés, egy biztos: a LEGO sosem hagy cserben. Bármilyen korban képes újra életre kelteni azt a kisgyermeket, aki még mindig bennünk él, és csak arra vár, hogy újból építkezzen – lego-ból, álmokból, lehetőségekből.