Baján 1996 óta rendezik meg a halászléfőző fesztivált, a múlt hétvégén volt a huszonnegyedik alkalom, hogy a Szentháromság téren több ezren jöttek össze egyetlen étel kedvéért. Persze az egész többről szól ennél: Baján a halászlé életérzés, benne van a családok mindennapjaiban, kultúrájában, történelmében. Ennek kapcsán beszélgettünk Horváth Attilával, aki a huszonnégy halfőzőből huszonhármon részt vett, és idén volt a tizennyolcadik alkalom, hogy a bátyjával közösen saját bográcsban főztek.
– A szülők kezdték a hagyományt, a második évtől saját asztalunk van a téren. Tizenhét éves voltam, amikor bátyámmal önállósodtunk, ez a bajai családoknál egy fontos lépcső a gyerekeknek. Hatalmas lett a rendezvény, korábban olykor háromezer bogrács is helyet kapott a belvárosban, de még most is minden évben kétezernél több bográcsban főznek. Aki nem fér el, az sem marad ki: sokan választják azt, hogy otthon halászlevezik a család, majd a vacsora után csatlakoznak a tömeghez – mesélt a rendezvényről a 34 éves Attila.
Ennél persze sokkal többet jelent a hungarikummá nemesedett étel egy bajai családnak: nem csupán ünnepnapokon kerül az asztalra, átlagos hétvégi programnak számít. Ennek köszönhető, hogy a bajaiak halfogyasztása közel tízszerese az országos átlagnak, a város a halászléről a leghíresebb, az erről szóló fesztivál pedig a legnagyobb turisztikai látványosság.
– Rengeteg szép családi emlék köt ehhez az ételhez, amelynek elkészítését édesapámtól tanultam meg hosszú évek során. Van Baján egy szólás, amely mindent elmond a megbecsüléséről. Eszerint az Isten azért teremtett egy kézen öt ujjat az embernek, hogy a bajaiak meg tudják jegyezni a tökéletes halászlé öt hozzávalóját. Ezek pedig a hal, a víz, a törött paprika, a só és a hagyma – fogalmazott.
Na meg mellé a gyufatészta. A bajaiak vele együtt eszik a levet, míg a „nagy rivális” szegediben hírből sem fedezni fel hasonlót. A két fél sokszor végletekig menő vitába keveredik arról, hogy melyik a finomabb, melyik az „igazi”. Mivel Attila tíz évet élt Szegeden, ezalatt maximum csak hétvégente járt haza Bajára, erről a kérdésről is kikértük a véleményét.
– Nem hiszem, hogy erről vitatkozni kellene, én az egyetem alatt a szegedit is megkedveltem. Pedig eleinte azon viccelődtünk, hogy belógunk a legjobb szegedi halászcsárdákba, és gyufatésztával javítjuk fel a főztjüket, ám aztán beláttam, hiába másmilyen, úgy is finom. Azt azért érdemes megfigyelni, hogy Baján lényegesen nagyobb az egy főre jutó halfogyasztás, ez talán egy érv a bajai népszerűsége mellett. De főztem én már szegedi halászlevet a bajai fesztiválon, míg kísérletként kipróbáltam a passzírozott verziót kínai fűszerekkel, kínai kellel és tengeri halakkal – úgy is finom lett. Szóval én hagynám a versengést – tette hozzá.