Két magocska ücsörgött egymás mellett tavasszal a termékeny föld mélyén egy virágágyásban.
Az egyik mag alig várta, hogy végre elkezdjen nőni és virágozni, folyton csak arra gondolt, ahogy csírázni kezd és a föld alól a felszínre jut – elindul a Nap felé, egyre magasabbra nyújtózik, majd kivirágzik; hajnalban harmatcseppeket iszik, melyeket éjjel a levelein gyűjt össze, és egyre több hajtást növeszt, mígnem elterjed az egész világon, és átöleli a Földanyát. Így aztán a magocska szépen ki is csírázott, és nőni kezdett.
A másik mag viszont nagyon félt, hogy mi lesz, ha növekedésnek indul:
– Ha gyökeret eresztek, és a hajtásaim növekedni kezdenek, nedves leszek a harmatcseppektől, leveleimet letapossák a madarak és rámásznak a csigák, a lepkék pedig megrágnak, aztán amikor kinyílnak a virágaim, leszakítják és vázába teszik őket – gondolta magában. – Inkább csendben üldögélek itt a földben, és majd akkor kezdek neki, ha biztos leszek benne, hogy jó nekem ez a növekedés.
Így a második mag csak várt és várt…
Aztán egyszer csak egy madár szállt a virágágyásra, és elkezdett a földben csipegetni. Megtalálta a földben várakozó magocskát – és bekapta.
Mi minden lehet a halogatás mögött?
Nincs mintád a feladatok elvégzésére. Senki nem tanította meg neked, hogyan tervezz meg egy folyamatot, hogyan oszd be az idődet és az erődet ehhez.
Félelem az ismeretlentől. Ami arra sarkall, hogy csak akkor lépj, ha már muszáj.
Önbizalomhiány. Hogy úgysem sikerül, vagy úgysem leszel elég jó…
Önszabotázs. Akár munkáról, akár magánéletről van szó, a halogatás milliószor több kárt tud okozni, mint az összes versenytárs együttvéve.
A maximalizmus csapdája: soha nem érzed, hogy rendesen felkészültél.
Dac. Passzív-agresszív hozzáállás, amikor nem tudsz nyíltan nemet mondani.
Önbecsülés hiánya. „Bebizonyítod” a külvilágnak, hogy valóban semmit sem érsz. Nem vagy megbízható, és rendre csalódást okozol.
A halhatatlanság illúziója. Amikor nem veszed tudomásul, hogy az idő nem áll korlátlanul a rendelkezésedre.
Revansot veszel a múltadon – ahol senki nem sietett a segítségére. Ezért most azt várod, hogy megmentsen valaki, és megoldja helyetted a helyzetet.
Bajod van az elindulással. Talán sosem kaptál „engedélyt” arra, hogy sikeres legyél.
Nem tudsz nemet mondani a folytonos stresszre. Nem bírod leengedni a vállad, és hátradőlni.
Nem akarod irányítani az életedet, inkább sodródsz.
Mindenki konfliktusba kerül saját magával, amikor tudja, hogy cselekednie kellene, de mégsem teszi.
Mert amit teszünk, állandó visszajelzést küld nekünk arról, hogy milyen embernek tartjuk magunkat.
Forrás: Életszépítők