Életmódváltás, ahogy átéltem

Hát, eljött az a nap, amikor farkasszemet néztem a mérlegemmel és én vesztettem. A 40-hez közelítve rájöttem, itt az ideje egy kis változásnak, de mi is legyen az?
– Ah, egy kis életmódváltás, mert miért ne?
Az ok? A tükör nem hazudik, inkább udvariasan hallgat. Nyilvánvaló volt, hogy nem akarok úgy kinézni, mint egy elhízott bálna a következő családi összejövetelen. És a légzésem is olyan volt a lépcsőmászáskor, mint egy asztmás bulldogé.
Ideje volt valamit tenni!

Első lépésként a helyi edzőterembe vetettem be magam, ahol egy fickó fogadott, akinek a bicepszénél csak az egoja volt nagyobb. Komolyan, a karjai olyanok voltak, mint egy-egy felduzzadt folyó, és én voltam a kis csermely, amelynek még a felszíne sem fodrozódott.
Az edzőteremben kiválasztottam egy spinning órát. Nem voltam benne biztos, hogy a biciklizés zárt térben az én világom, de adtam neki egy esélyt. Az óra közepén éreztem, hogy a lábaim engedetlenségi mozgalmat indítottak, a szívem pedig a techno zene ritmusával versenyez. Minden pedáltaposás egy újabb kínszenvedést jelentett, és amikor a tréner azt kiabálta, hogy „Gyerünk, még egy kicsit!”, szinte hallottam, ahogy az izmaim felsírnak. Az óra végére szó szerint lecsúsztam a bicikliről.

Aztán jött a kihívások legnagyobbika: az egészséges táplálkozás. Némi kutatás után rájöttem, hogy a csokoládé nem szerepel az egészséges ételek listáján. – Hűha, ez kemény lesz! -Több zöldség, kevesebb cukor, ugye? A céklától majdnem megfulladtam, a brokkoli pedig olyan, mint egy kis zöld űrlény, a zöldségvilág UFO-ja, senki sem tudja, honnan jött és mit keres itt!

Az edzésterv részeként elkezdtem futni is. A futópadon töltött idő alatt rájöttem, hogy ez nem más, mint egy folyamatosan ismétlődő hasraesés, amit az utolsó pillanatban hárítasz el a következő lépéssel.
Azt hittem, hogy az erdőben futás majd olyan lesz, mint egy Disney film, ahol az állatok csatlakoznak hozzám, és együtt énekelünk. Hát, az egyetlen dolog, ami csatlakozott hozzám, az a légszomjam volt. Meg egy darázs, de az nem énekelt.

Aztán egy nap a tükörben megpillantottam valamit. Egy izom kontúrját. Legalábbis azt hittem. Aztán rájöttem, hogy csak egy régi kávéfolt volt a pólómon. De nem adtam fel, mert tudtam, hogy az életmódváltás egy hosszú távú projekt. És bár a zöldségek és a súlyzók nem lesznek a legjobb barátaim, legalább tudom, hogy próbáltam valami újat, és soha nem adom fel, még akkor sem, ha a pólóm foltjai izmosabbnak tűnnek, mint én!