„Nem tököt faragok, hanem gyertyát a tartójába, és azt gyújtom meg, nem a töklámpást. Nem hozzám jönnek, hanem én megyek hozzájuk. Nem cukrot adok, hanem virágot, mécsest és koszorút. Nem hangosan nevetgélek, hanem egy pár percre néma csendben maradok. Nem rossz szellemeket űzök, hanem az őrangyalaimnak mondok köszönetet. Nem ünnepelek, hanem emlékezem.”
Ez az idézet terjedt el a különböző közösségi médiás felületeken – a téma természetesen a Halloween, a mindenszentek és a halottak napja. Ez a hármas ünnep, ha nevezhetjük annak, minden évben vitákat kavar, pedig talán felesleges vitázni, jól megférnek egymás mellett.
Emlékezés, csak éppen másképp
Hazánkban a mindenszentek és a halottak napja komoly hagyományokkal rendelkező ünnep, előbbi 2000 óta ismét munkaszüneti nap. A kelta eredetű Halloween, amely a „mindenszentek előestéje” kifejezésből ered, az angolszász területeken terjedt el, és az Egyesült Államokból lehet leginkább ismerős. A lényeg hasonló: a halottakra való emlékezés, csak éppen másképp.
A fenti idézet kettéválasztja a két dolgot, de miért ne működhetnének együtt? Sokan úgy csinálják, hogy az október 31-e a gyerekeké: a halloweeni minta alapján beöltöztetik a gyermeket valami ijesztő, vagy éppen vicces jelmezbe. Ha máshonnan nem, az amerikai filmekből mindenki ismeri a „Csokit vagy csalunk!” játékot – ilyenkor a kicsik édességeket gyűjtenek be, cserébe azért, hogy ne kövessenek el semmi csínyt. Játszanak, jól érzik magukat, de közben el lehet nekik magyarázni, miről szól ez a pár nap.
Mosollyal, szeretettel
Másnap, mindenszentekkor kimehetünk a temetőbe, ahogyan a többség meg is tette a héten. Ilyenkor elcsendesedünk, emlékezünk. Nyugodtan lehet vinni a gyereket, elmondva, kiket hiányolunk a mindennapjainkból, kikért gyújtunk gyertyát. A halottak napja pedig bár hivatalosan keresztény, katolikus ünnep, jó ideje felekezetektől függetlenül az elhunytakról való megemlékezés napja, azaz ilyenkor is jut hely a meghitt gondolatoknak.
Sem a túlontúl vidámkodás, sem a búskomorság nem kell, hogy feltétlenül e napok részei legyenek. Ha túl vagyunk a gyászidőszakon, próbáljunk egyrészt mosollyal, szeretettel, másrészt csendes emlékezéssel gondolni elhunytainkra.