Megtanultam…

Megtanultam, hogy senkit nem kényszeríthetek arra, hogy szeressen. A legtöbb, amit tehetek, az az, hogy szerethető emberré válok.

Megtanultam, hogy bármennyit is törődöm másokkal, mindig lesznek olyanok, akik ezt nem viszonozzák.

Megtanultam, hogy a bizalmat évekig is eltarthat felépíteni, de lerombolható másodpercek alatt.

Megtanultam, hogy időnként még a legközelebbi barátaim is tudnak fájdalmat okozni nekem, és jobb, ha megbocsátok nekik ezért.

Megtanultam, hogy hosszú idő és sok munka szükséges ahhoz, hogy olyan emberré váljak, amilyenné szeretnék.

Megtanultam, hogy soha nem érdemes egy bocsánatkérést tönkretenni egy kifogással.

Megtanultam, hogy egy pillanat alatt csinálhatok olyat, ami miatt egész hátralévő életemben összeszorul a szívem.

Megtanultam, hogy előbb én határozom meg a szokásaimat, majd azok határoznak meg engem.

Megtanultam, hogy mindig felelős vagyok azért, amit mondok vagy cselekszem, függetlenül attól, hogy hogyan érzem magam.

Megtanultam, hogy nem számít, mennyire forró és izgalmas egy kapcsolat az elején, a szenvedély egy idő után lecsendesedik, és jó, ha más is összeköti a két embert.

Megtanultam, hogy az igazán fontos eredményeket nem lehet pénzben mérni.

Megtanultam, hogy ideges lehetek, de kegyetlen soha.

Megtanultam, hogy az igaz barátság akkor is képes tovább mélyülni, ha két ember fizikailag messze van egymástól. És ez így van az igaz szerelemmel is.

Megtanultam, hogy a bölcsesség nem attól függ, hogy hány születésnapot élt meg valaki, hanem attól, hogy mit kezdett az átélt tapasztalataival.

Megtanultam, hogy nem számít, mennyre törtem össze, a világ mindig tovább halad.

Megtanultam, hogy két ember láthatja a szemeivel akár teljesen ugyanazt, mégis máshogy fogják értelmezni azt.

Megtanultam, hogy nehéz meghúzni a határt, hogy kedves maradjak és ne sértsem meg mások érzéseit, ugyanakkor kiálljak a saját véleményem mellett, és ne adjam fel önmagam.

Megtanultam, hogy a falon bekeretezett oklevelek nem jelentik azt, hogy a gazdáik emberségből is kiválóak.

Megtanultam, hogy bármilyen gyengének vagy szegénynek is érzem magam, ha egy szerettemnek szüksége van rám, mindig megtalálom a módját, hogy segítsek neki.

Megtanultam, hogy nem az a gazdag ember, akinek sok mindene van, hanem az, akinek kevés dologra van szüksége.

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondok nekik, és elfelejtik, amit teszek, de azt soha nem felejtik el, hogy milyen érzést keltettem bennük.

Megtanultam, hogy nem elég, hogy mások nekem megbocsássanak, boldog életem csak akkor lesz, ha én is megbocsátok magamnak – és másoknak.

Megtanultam, hogy egy gyermeket soha nem szabad megfosztani az álmaitól, mert akkor felnőttként borzalmas élete lesz.

Megtanultam, hogy a család nem feltétlenül biológiai köteléket jelent.

Megtanultam, hogy a szeretteimtől mindig szeretetteljes szavakkal köszönjek el. Lehet, hogy akkor látom őket utoljára.

Megtanultam, hogy még nagyon sokáig bírom azután, hogy azt érzem, nem megy tovább.

Megtanultam, hogy nem az számít, milyen tárgyakat birtokolok, hanem az, hogy milyen emberek részei az életemnek.

Megtanultam, hogy a múltam és a körülményeim befolyásolják ugyan, hogy ki vagyok most, de hogy kivé válok, az már a saját felelősségem.

Omer B. Washington