Nem csak a telefon sír – az egész ország gyászolja Koós János táncdalénekest

Nem túlzás azt állítani, hogy generációk szerették őt zenéje és humora miatt, és mivel utolsó éveiben is vállalt fellépéseket, a mai fiatalság is ismerte arcát, dalait.

Ha slágereit említjük, a Kislány a zongoránál, a Nem vagyok teljesen őrült, a Kapitány, a Mondjátok meg Máriának vagy a Sír a telefon sorai, dallama sokunknak egyből felidéződik. A megemlékezésekből kiderült: volt, aki kislányként szurkolt neki a Táncdalfesztiválokon a hatvanas években, és olyan is, aki a nagymama lemezjátszójának köszönhetően ismerkedett meg művészetével már az ezredforduló után.

Sokan nem tudják róla, hogy Kupsa János néven született 1937. november 21-én székely család sarjaként, az akkor már Romániához tartozó Gyergyószárhegyen. Négyévesen Magyarországra, Miskolcra került, oda költözött a család.

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után a Zeneművészeti Főiskolán, oboa szakon végzett, majd első táncdalénekesi felkérését 1960-ban kapta. Ekkor változtatott nevet, pontosabban a fellépés szervezői keresztelték át, azzal az indokkal, hogy Kupsa néven nem lehet valaki táncdalénekes…

Nos, Koós névvel lehetett, ráadásul az egyik legprímábbak egyike. A közönség és a szakma is szerette, háromszor nyerte meg a versengést. Közben próbálgatta tehetségét, filmekben szerepelt, humoristaként is kitűnt. Pályafutása évekre összefonódott Hofi Gézával, több sikeres produkciót készítettek mind a színpadon, mind a tévében.

„Valóban a Hofival való találkozásnál jöttem rá, hogy valami többet kellene csinálni. Amikor az ember mélyponton van, elkezd gondolkozni: vagy valami újat csinálok, vagy kár tovább csinálni” – nyilatkozta akkoriban.

Felesége az énekesnő Dékány Sarolta volt, akivel 1971-ben házasodtak, lánya, az 1974-ben született Réka énekes és színésznő lett, de az 1976-os születésű Gergő fia is a zenével foglalkozik – a családi hagyományt folytatva.

Bizonyította, hogy a kor csak egy állapot, hiszen hatvanévesen kezdett új karrierbe, televíziós szórakoztató műsorokat vezetett Koóstoló és Koós Klub címmel.

„Mindig van valami mondanivalóm mindenkihez, mindenkit szeretnék a keblemre ölelni, mindenkivel szeretnék egy jót viccelni, a rendőrtől a postáson át a Nobel-díjas tudósig. Talán az egyetlen dolog a foci, amitől elborul az agyam” – fogalmazott egy 2000-es interjúban. Ebből is látszik, miért szerették őt annyian.