Önértékelés a digitális szűrőn át

Liza minden reggele ugyanazzal a csendes rutinszerű szertartással kezdődik: a telefon képernyőjének kékes fényében fürdőzve átböngészi a közösségi média oldalait. „Ébredés után azonnal a telefonomért nyúlok. Tudom, hogy talán nem kéne, de valahogy mégis muszáj megnéznem, mi történt, míg aludtam,” gondolja magában. A képernyőn át egy olyan világ tárul elé, ahol mindenki boldognak vagy mélységesen szomorúnak tűnik. Ez a digitális valóság szélsőséges érzelmekkel van tele, ami sokakat, köztük Lizát is, elbizonytalanít arról, hogy az ő életük talán nem elég értékes. Liza is ezzel a gonddal küzd: hogyan tudná posztjaival felvenni a versenyt azokkal az érdekesebb, látványosabb tartalmakkal, amiket nap mint nap lát.

A közösségi média idealizált világában megjelenő képek és történetek ráveszik, hogy összevesse saját, valódi életét ezekkel a tökéletesnek tűnő pillanatokkal. Ez egy olyan érzelmileg nyomasztó utazás, amely során megkérdőjelezi saját életének értékét és érdekességét. „Vajon miért tűnik úgy, hogy mindenki más élete tele van kalanddal és boldogsággal? Az enyém miért nem ilyen?” – teszi fel magában a kérdést, miközben gördíti a képernyőt, kutatva valami új és még érdekesebb poszt után.

Minden egyes posztja egy újabb próbálkozás, hogy megfeleljen annak a látszólag elérhetetlennek tűnő standardnak, amit az influencerek szabnak. Egy este, amikor újra átböngészi a kedvenc oldalait, úgy dönt, új stratégiát próbál ki: trendi outfit posztokkal, saját készítésű projektekkel és vicces, mégis stílusos TikTok táncokkal kísérletezik.

„Ha ezek a posztok olyan népszerűek, talán én is kipróbálhatom őket,” gondolja, miközben tervezi az első outfit bemutatóját. A következő napokban megpróbálja utánozni a legújabb divattrendeket bemutató influencereket, posztolja egy saját készítésű karkötő készítési folyamatát, és feltesz egy TikTok videót, ahol egy népszerű táncot próbál meg leutánozni.

A sminkes tutorial és a ruhák, amiket összeválogat, úgy tűnik, hogy több figyelmet kapnak. A táncos videója néhány kedves visszajelzést is kap, ami rövid időre felvidítja. „Talán ez működik,” gondolja magában, egy pillanatra megengedve magának a reményt, hogy most sikerül betörnie a közösségi média menő rétegébe. Azonban a kezdeti siker gyorsan múlik el. Napok múlva Liza ráébred, hogy a kisebb sikerek ellenére a várva várt nagy áttörés, a közösségi média csillagává válás, elmarad. A kezdeti izgalom után újra ott találja magát, ahol elindult: kételkedve saját értékében és poziciójában ebben a digitális világban.

Egy suli szünetben, az udvaron sétálva véletlenül megpillantotta, ahogy az iskola egyik népszerű Instagram-sztárja élő adást tart. Kíváncsiságtól vezérelve belekukkantott és látja, ahogy szinte záporoznak rá a lájkok és pozitív kommentek. Egy pillanatra maga elé képzeli, ahogy az ő élő adását is ugyanez a rajongás övezi. Izgalommal teli, bizsergető érzés árasztja el, ahogy elképzeli magát a siker csúcsán.

„Pont ezt szeretném én is,” álmodozik Liza, elképzelve, ahogy az ő élő adását is több tízezer rajongó követi szinte lélegzetvisszafojtva. Ahogy a képernyőjén egyre csak szaporodnak a gratulációk, a „szeretünk, Liza!” és a „te vagy a kedvencünk!” üzenetek, úgy érzi, mintha egyszerre csak mindenki őt figyelné, az ő hangját hallgatná. Ez a pillanat, amikor úgy érzi, az egész világ az övé, ahol a népszerűség és az elismerés csak egy poszt vagy egy élő adás távolságra van. Ebben a varázslatos buborékban úgy érzi, végre ő is valakivé válhat, akiért mások odavannak, akit irigyelnek és csodálnak. Egy röpke pillanatra úgy érzi, mint aki megtalálta az élete célját, mint aki végre rálelt arra a titkos összetevőre, ami mindent megváltoztat.

Amikor az élő adás véget ért, és az Instagram-sztár lekapcsolta a telefonját, Liza még ott maradt és figyelte őt. Hirtelen a varázslatos buborék kipukkadt, Liza visszazuhant a valóságba és az álmai egy szempillantás alatt szertefoszlottak.

Amit ekkor látott, az teljesen más képet festett, mint a néhány perccel korábbi jelenet. A képernyőn még oly bensőségesnek és tökéletesnek tűnő barátságok és szerelmek hőse, a valóságban egészen másképp viselkedett. A nagy szerelme és az „örök barátja”, akik az élő adásban olyan közel álltak hozzá, valójában úgy tűntek, mintha csak kiszolgálói lennének. Parancsolgatott nekik, sőt, nyíltan megalázta őket.

Ez a felfedezés mély sokkot és kiábrándulást váltott ki Lizában. Az a mesés világ, amelybe annyira vágyott, egy csapásra köddé vált. Rájött, hogy a közösségi média által festett kép mögött gyakran egy egészen más valóság húzódik. Az a felismerés, hogy az irigylésre méltónak vélt személyek valójában milyenek lehetnek a színfalak mögött, mélyen megrázta, és arra ösztönözte, hogy gondolja újra, mit is jelent valójában a közösségi médiában „menőnek” lenni.

Ez az eset mély nyomot hagyott Lizában. Egy része még mindig vágyott a közösségi médiában rejlő fényre és figyelemre, de most már tudta, hogy mindez nem mindig az, aminek látszik. A digitális világ valósága sokkal bonyolultabb és talán kevésbé fényes, mint amit a képernyőn keresztül látunk.

Mély zuhanása után, a közösségi média illúzióinak leple alól kibújva, új útra lépett. Elhatározta, hogy többé nem a tökéletesség látszatát kergeti, hanem az őszinteségét helyezi előtérbe. „Legalább legyek hű önmagamhoz,” mondta magában, és ezzel új fejezetet nyitott a digitális életében.

Kezdett azokról az érzésekről és gondolatokról posztolni, amik valóban foglalkoztatták. Nem retusálta többé a képeit, nem állította be a tökéletes pillanatokat; helyette megosztotta az élet apró, valódi szépségeit és kihívásait. „Nem vagyok tökéletes, de ki az? És miért is kellene annak lennünk?” – írta egyik posztjában, mellyel szinte felkiáltójelet tett az őszinteség mellett.

Nem számított rá, hogy ezáltal lesz közösségi média sztár, hiszen egy olyan világban, ahol az álarc mögé bújás a norma, az őszinteség szembe megy az árral. De Liza nem érezte már magát magányosnak vagy értéktelennek. „Legalább nem hazudok. Nem csak magamnak, de másoknak sem,” mondta, és ezzel megkönnyebbült.

Az őszinte posztjai és új követései révén rátalált olyan közösségekre, akik hasonlóan gondolkodtak. Ezek az emberek nem csak lájkolták a bejegyzéseit, de meg is osztották saját történeteiket, élményeiket, félelmeiket és reményeiket. Liza rájött, hogy van hely a közösségi médiában az olyan emberek számára is, akik a valódi érzéseiket és gondolataikat szeretnék megosztani.

„Ez itt az én kis szegletem. Valódi, nyers és tökéletlen. És tudjátok mit? Én így szeretem a legjobban,” írta egy nap, miközben újabb képet töltött fel, amin épp a kedvenc könyvét olvasta egy esős délutánon. Ez a posztja rekordszámú interakciót generált, nem azért, mert tökéletes, hanem mert valódi volt.

Végül Liza megtalálta a helyét a digitális világban. Nem lett belőle híres influencer, de talált egy közösséget, ahol végre valahova tartozónak érezhette magát. Rájött, hogy a közösségi média nem csak arról szól, hogy megmutassuk, milyen ideális az életünk, hanem arról is, hogy megosztjuk azokat a pillanatokat, amik igazán számítanak – akkor is, ha ezek a pillanatok messze állnak a tökéletességtől.

[totalpoll id=”17035″]