Ottó bácsi tortája

„Ezt nézd, mit sütött anyukám” – mutatja büszkén a telefonját Tibor barátom. A képen csokitorta, zöld és fehér színben pompázó fondanttal díszítve. A hobbicukrásztól, a friss nyugdíjas Marika nagyitól kifejezetten szép munka. A tetején két gyertya virít, egy 8-as és egy 9-es szám, szorosan egymás mögé illesztve.

„Ki nyolcvankilenc éves a családban?” – kérdezem tőle meglepődve, mert szoros a viszonyunk, ám egyetlen ilyen idős rokonáról sem mesélt még nekem. 

„Ottó bácsi. Tudod, a szembeszomszéd” – vágja rá. 

Ottó bácsit persze ismerem, találkoztam már vele, történeteket is hallottam róla. Csak azt nem tudtam, miért a szomszédból kapja a tortát az aranyos öregúr. 

Tibor elmesélte, hogyan alakult ki ez a szokás. Évtizedek óta élnek egymással szemben, ő még kisgyermek volt, amikor odaköltöztek. Hamar összebarátkozott a két család, szemben az „öregek” mindig segítettek, amikor szükség volt valamire. Volt köztük és Tibor szülei között vagy huszonöt év, így ha élettapasztalatra volt szükség, tudták, hová forduljanak.

Akkoriban még a felesége, Klári néni sütötte a tortát Ottó bácsinak. Neki jobban ment, szebb alkotásai voltak a már említett csokitortánál, szinte művészi darabok. Ahogy viszont teltek az évek, úgy lettek a torták egyre kisebbek, olykor becsúszott egy kis hiba a piskótába, megfolyt rajta a díszítés.

Aztán Klári néni már annyira idős lett, hogy nem tudott többet sütni. Elpanaszolta ezt a szomszédnak, Marikának, akivel tervet eszeltek ki. Ettől kezdve közösen sütötték meg a tortát, amikor Ottó bácsi éppen távol volt a háztól. Nem árulták el neki a titkos szövetséget, de szinte biztos, hogy sejtette a valót. Szót nem ejtett róla, csak örült az édességnek, és mosolyogva fújta el rajta a gyertyát.

Aztán Klári néni elhunyt. Éppen néhány héttel Ottó bácsi 84. születésnapja előtt. Nem volt ez váratlan, jó ideje betegeskedett, és a teste feladta a küzdelmet. Így a születésnapján Ottó bácsi torta nélkül maradt – volna…

A szembeszomszéd Marika ugyanis a jeles napon becsöngetett hozzá, egy hasonló süteménnyel, mint amilyeneket Klári nénivel készítettek. Ebből egy sötétedésig tartó beszélgetés lett, rengeteg szép történettel, szívet melengető emlékekkel, néha könnyekkel. Ottó bácsi persze évek óta tudta az „összeesküvést”, azt, hogy honnan származtak azok a szép torták az utolsó években. De sosem mondta Klári néninek. Csak örült a közös ünneplésnek. 

Azóta is így megy minden évben. Marika megsüti, átvonulnak a férjével, majd együtt tortáznak Ottó bácsival. Bár ilyenkor csak hárman esznek, Klári néni is mindig ott van velük az emlékekben, a történetekben és természetesen a képen a komód felett.