A Sunny Magazinban sokat írunk a változásról, a változtatásról, és arról, hogyan találhatja meg önmagát valaki. Szintén rendszeresen beszámolunk olyan emberekről, akik nehéz helyzetekből másztak ki, és lettek példaképek. Pascal Siakamra mindkét példa igaz.
Tizenhét évesen még sehol sem tartott
Siakam egy 25 éves kameruni kosárlabdázó, aki néhány napja szerezte meg az észak-amerikai profi kosárlabdaliga, azaz az NBA bajnoki címét a Toronto Raptors csapatával. Az egész rájátszás egyik legjobbja volt, annak ellenére, hogy 17 éves koráig egyáltalán nem kosárlabdázott szervezett formában. Csak összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban kortársai ekkor már javában az NBA-karriert tervezgetik, mindent annak rendelnek alá, és a középiskola után sokszor egyből mennek a ligába.
Más sorsot szánt azonban az élet Siakamnak. Nem a „klasszikus” sztori az övé, nem a szegénységből kitörve lett belőle dollármilliókat kereső sportoló. A családja tisztességesen élt, édesapja polgármester volt. Róla azt nyilatkozta Pascal, hogy sosem ment szembe az akaratával, ezért bólintott rá, hogy 11 évesen beírassák a bafiai Szent András Papneveldébe. Az a szerep volt ráaggatva, hogy „teljesítse be a család katolicizmusát”.
Nem tehetett mást, nem ment el az apja temetésére
Egy ideig jól érezte magát, ám ahogy teltek az évek, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy nem ez a neki való hivatás. Magatartása megváltozott, ki akarta magát rúgatni az intézményből. A kosárlabda továbbra sem érdekelte, ellenben három bátyjával, akik egyaránt sportösztöndíjjal mehettek az Egyesült Államokba. Ennek ellenére felfedezték: egy másik NBA-játékos, Luc Mbah a Moute tartott tehetségkutatót a környéken, ahová elhívták. Különösebben nem volt ügyes, de atletikussága és fizikai adottságai szemet szúrtak a hozzáértőknek.
Ennek köszönhető, hogy fivérei után mehetett, ám élete legnehezebb szakasza ekkor következett: édesapja, akire azt mondta, hogy „nincs nála jobb ember, akit ismertem”, 2014 októberében meghalt egy autóbalesetben. Pascal akkor új volt Amerikában, vízumra várt, így nem utazhatott haza a búcsúztatásra. Ezt a mai napig nem tudta feldolgozni.
Édesapjának is bizonyítani akart, amikor a New Mexico State Egyetemen építgetni kezdte karrierjét, a többi pedig már igazi sikersztori: 2016-ban szerződést kapott Torontóban, majd a harmadik szezonjában kiemelkedő játékkal a csúcsra ért. Ahhoz képest, hogy papnak csapnivaló volt, másban megtalálta a sikerét.