Tényleg tetszett?

Elképzelted már, milyen lenne az életed a kedvenc festményed, a kedvenc zenéd nélkül?
Milyen lehetett az a festő, amikor az első gyerekrajzát elkészítette, amikor a zenész az első hangokat leütötte a zongorán? Semmi különös. Mégis végigjártak egy olyan utat, ami nehéz volt, sokszor hiábavalónak, kudarcnak érezték, lemondással teli tűzdelt és hányszor kinevették. Még amikor a kedvencedet megalkották, akkor is tele voltak kétségekkel, tényleg jó ez? 

Hiába gratulálsz a kiállításán és hiába tapsolod meg a koncertjén, akkor is megkérdezi “tényleg tetszett”?

Mi készteti ezeket a kétségek közt vívódó embereket arra, hogy valami olyat alkossanak, amiben még maguk sem biztosak, hogy az értékes és jó-e valamire? Mi az az erő ami mozgatja?
Valamiféle belső késztetés, “én ezt tudom”, ”ezt szeretem” és “úgy érzem ezt kell tennem”. Nem törődve, azzal, hogy hasznos-e, megszületik a remekmű. Nem kell a Mona Lisára vagy az Örömódára, elég csak egy jól sikerült fotóra vagy egy kedves dallamra gondolni, ami örömöt és kellemes érzést kelt benned.

Miért ül le valaki a gép elé és írogat? Miért gyűjt infókat és rendszerezi őket? Miért hoz létre egy magazint?

Kell ez valakinek? Hasznos ez?

“tényleg tetszett?”