Laz The Spartan – ezen a néven ismerik a világszinten is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Spartan Race akadályverseny nagykövetét, Mészáros Lászlót. Sorolhatnánk az eredményeit órákon át – a legkiemelkedőbb a korosztályos félprofi világranglista első helye, a 2017-es andorrai Eb-n elért korosztályos félprofi hatodik, majd idén az amerikai világbajnokságon elért hetedik hely –, de a története elsősorban nem ezért különleges.
Laci blogjában is nyíltan beszél élete nehézségeiről: ötéves korában kis híján életét veszítette egy autóbalesetben, majd folyamatos sérülések nehezítették sportolói karrierjét. A legnehezebb azonban ikertestvére elvesztése volt, aki tizennyolc évesen, egy sportbalesetben a karjai között hunyt el. Az élete ezután hullámvasúthoz hasonlított: előbb egy önpusztító időszak jött alkohollal és drogokkal, majd ebből kimászva élsportolóvá küzdötte fel magát.
– A tragédia utáni évek önmagam kereséséről szóltak. Magántanuló lettem, bár bejártam a suliba. Nem érettségiztem le az osztályommal, ezt két részben csináltam meg. Közben felköltöztünk Pestre, és elkezdtem dolgozni, egyszerre két munkahelyen. A visszatalálásban sok szerepe volt a sportnak. Az mindig adott egy irányvonalat, vagy inkább kihívást, amiért hajlandó voltam megmozdulni. Jó volt stresszlevezetésnek, hogy keretek között tartson, ne engedjen szétzuhanni. Amikor már jobb állapotba kerültem, más szerepe lett a mozgásnak az életemben – mesélte.
Elengedhetetlenek az emberi kapcsolatok
A Sunny Magazinban már több olyan történetet bemutattunk, amely során egy váratlan esemény megváltoztatta valaki életét, életmódját. Laci is másképp látta a dolgokat testvére elvesztését követően.
– Mi lebeg a szemem előtt? Az, hogy minél több szép képet adjak a szeretteimnek, az embereknek, akik közel állnak hozzám, vagy éppen követnek. Ez sokrétű, mert lehet a saját sikerem, de másé is, aminek együtt örülünk, vagy éppen egy közös utazás. Ide sorolnám az emberi kapcsolatokat, amik elengedhetetlenek. Főleg a 21. században, amikor a modern technika miatt kitágult a kommunikációs csatornák skálája, de ezzel együtt a személyes és közös idő értéke is megnőtt. Szóval, ha valakivel együtt töltjük az időnket, az többet ér, mintha csak írunk egy üzenetet.
– Azt hiszem, elsősorban a mérték és az egyensúly a lényeg, ezen felül pedig a prioritás. Ki mit tart fontosnak. Ha valaki csak a pénzt hajtja, akkor az élet és a család, illetve a közös emlékek lehetősége elszáguld mellette. Meg kell találni, hogy ki vagy mi a fontosabb. Persze a karrierre és a pénzre szükség van, ezen veszünk élelmet, fizetjük ki a számlákat. De akinek életcélja lesz a pénz, az valamit nagyon nem jól csinál. Ez csak egy eszköz, se több se kevesebb. Nem akarok népámító lenni, nekem is vannak álmaim, van álomházam vagy álomautóm, de az emberi életre, értékekre másként tekintek.
Évente két rossz periódusa van: a közös szülinapjuk, illetve a tragédia évfordulójának környéke.
– Ilyenkor a munkába temetkezem, hogy az legyen előttem, csak arra fordítsam a figyelmem. Ez lehet a rendes munkám vagy az edzés is. Ezzel próbálom magam koordinálni, keretek közé szorítani, produktívvá tenni. Ha kell, hagyok időt a szomorúságnak, de ennek a minimalizálásra törekszem, igyekszem minél rövidebb idő alatt megélni.
Hatással van másokra
A blogján sokaknak ad erőt, motivációt, hozzáállása példaként szolgálhat a sportolóknak és a hétköznapi embereknek egyaránt.
– Egy friss és személyes példa az egyik barátomhoz kötődik, aki ellenfelem is a pályán, mert egy kategóriában, egy korcsoportban versenyzünk, és sok dolgot köszönhetünk egymásnak. Az elmúlt napokban nem volt a helyzet magaslatán, és írt, hogy pár utóbbi posztom vagy az edzéseimből megosztott részletek, gondolatok voltak előtte, amikor edzett. Ezek segítették túllendülni a nehézségeken. Ezek olyan megerősítések, amik rám is visszahatnak, inspirálnak. A nehéz napjaimon adnak erőt a folytatáshoz. A másik ilyen erős élmény a Valcianska Dolinán megrendezett ultra volt, ami a Spartan Race-en belül egy extrém hosszú verseny. Ötvenhárom kilométert és háromezerötszáz méter szintkülönbséget kellett teljesíteni, meg persze rengeteg akadályt. A pálya mellett álltam hét-nyolc órát, biztattam a barátaim, majd később mások is odajöttek. Volt, hogy komplett családok kértek meg, mondjak pár szót a szeretteiknek, akik kint voltak a pályán. A verseny után sok köszönőlevelet kaptam, amiben leírták: azon a ponton a versenyzőknek pontosan az kellett, amit akkor mondtam nekik.
Amikor a sportban elért legnagyobb sikereiről kérdeztük, nem a Spartan Race-t említette. Az egyik maradandó emléke a rákos megbetegedéssel küzdő többszörös magyar bajnok kajakoshoz, Tóth Róberthez köthető adománygyűjtés, amely során sárkányhajóztak és futottak.
– Egy hajóban ülni a Robival és azokkal a srácokkal igazán felemelő volt – mesélte.
A másik testvéréhez köthető, akinek emlékére minden évben futballtornát rendeznek. Laci egyszer egy csongrádi csapattal megnyerte ezt, ráadásul a döntőben két gólt szerzett.