Az ember felnőtt élete jelentős részét a munkahelyén, a munkájával tölti, éppen ezért lenne fontos, hogy szeresse azt, amit csinál. Hogy megtalálja benne az örömét. Mert az mégiscsak luxus, hogy naponta nyolc órán át olyannal foglalkozunk, amit ki nem állhatunk, nem igaz?
Pedig a magyarok jelentős része nem szereti, unalmasnak találja, sőt utálja a munkáját. Egy felmérés szerint csupán 10 százalék elkötelezett az iránt, amit csinál, míg honfitársaink 52 százalékának okoz stresszt a munkahelye. De mit tegyünk, ha a munka elnyomja a belső önmegvalósítást? Ki lehet törni?
A megoldás „egyszerű”: változtatni kell! Ám amikor valakinek a megélhetését jelenti egy munkahely, esetleg másokat is eltart az azért járó fizetésből, nehezen lép az ember.
Pedig a változtatás nem kifejezetten a munkahely cseréjét jelenti, sokszor elég önmagunk „átprogramozása”. Ha ezt nem tesszük meg, a napunk jelentős része élvezhetetlenné válik. Hétfőn már a pénteket várjuk, vasárnap félünk a hétfőtől. Reggel 8-tól csak az ebédszünetre gondolunk, utána pedig kizárólag a munkaidő vége számít majd. Abban talán mindenki egyetért, hogy nem ez a boldogság és sikeresség receptje.
És hogy hogyan érjük el a már említett változást? Amy Wrzesniewski egyetemi professzor tanulmánya szerint háromféle ember van. Az egyik csupán a stabil jövedelmet látja a munkájában, a másik karrierlehetőséget, a harmadik viszont hivatásként tekint rá. Utóbbit kell megpróbálni elérni. Mert ha azért teszel valamit, mert hasznosnak, fontosnak, értékesnek találod, jobban esik a munkavégzés. Lehet, hogy a jelenlegi foglalkozásod is ilyen, csak éppen nem így tekintesz rá. Ha viszont ez változik, a teljesítményed is nő. Mindegy, mit csinálsz, a lényeg az, hogy szeresd!
A munka szocializációs közeg, így fontos, hogy jól érezzük magunkat ott, ahol dolgozunk. Ez nem csak attól függ, mit csinálunk. Néha az is elég, ha a munkakörnyezetet úgy alakítjuk át, hogy otthonosan érezzük magunkat benne. Egy apró változtatás hozza majd magával a többit.
Ha pedig ez sem segít, érdemes elgondolkodni azon, mi lenne az a munkahely, amelyet valóban a hivatásodnak éreznél.